Ha azt hiszed, a makacs emberekkel nem könnyű, még nem találkoztál makacs függőkkel…
Hát, ne tudd meg!
A függőség, bármilyen jellegű legyen is, önmagában is egy makacs nyavalya, egy tapadós, kitartó valami. És ehhez jön a függőnek a személyisége: a tipikus csökönyösség és a görcsös ragaszkodás.
Persze vannak, akik beismerik, és nagyon jól tudják, hogy a szerhasználat rossz hatást gyakorol rájuk, csak éppen nincs semmi önbizalmuk, és nincs elég erejük ahhoz, hogy letegyék a szert. De legalább váltani akarnak.
De a legtöbben makacsul kitartanak amellett, hogy a pia és a drog jó, és meg vannak győződve arról, hogy csak a szerrel lehet valahogy kibírni és átvészelni ezt a nyomorúságos életet.
Na, ezzel vajon mit lehet kezdeni? Mit csináljanak egy ilyen emberrel a családtagjai, a barátai?
Hát, a makacs függők hozzátartozói bizony gyakran, illetve szinte mindig tanácstalanok. Hiszen aki nem akar változni, azon nagyon nehéz segíteni. És valójában valamikor éppen az a legnagyobb segítség, ha hagyjuk az illetőt, hogy magától rájöjjön: amit csinál, igazából már saját magának sem jó. Néha egészen addig kell várni, amíg a szerfüggő azt nem érzi, hogy a szer becsapta, elárulta őt.
Számtalan függő tényleg csak azért jön le a cuccról, mert odáig jutott, hogy az addig becsben tartott szerről, amiért korábban élt-halt, azt gondolja, elárulta őt:
- A szernek már nem olyan a hatása.
- A szer már inkább csak feszültséget, szenvedést okoz.
- A szer miatt rosszullétei vannak, betegségben szenved.
- A szer miatt eladósodott, és letett a terveiről.
- A szer miatt elvesztette a szeretteit.
Amikor idáig eljut a függő, amikor kezd rájönni, nincs értelme a függőségének, na, akkor lehet rajta segíteni.
Persze nagyon nehéz ezt kivárni, és tétlenül végignézni, mivé válik, akit szeretünk. De van, amikor tényleg nincs más választásunk, mint hagyni, hogy a függő megtapasztalja a poklot, és besokalljon.
