Dudits Józanság Programok

• A megfelelő kezelési módszerek kiválasztása a klienssel együttműködésben zajlik.
• A kliens fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérjük; a programot rendszeresen felülvizsgáljuk, szükség esetén módosítjuk.
• A kliens és hozzátartozói számára szükség szerint kríziskezelést is biztosítunk, folyamatos támogatás mellett (hozzátartozói program).

A viselkedésterápia elsődleges célja, hogy a kliens önismeretét és önkontrollját fejlesszük. Ez sokat segít abban, hogy a felépülőben lévő szenvedélybeteg absztinens tudjon maradni, azaz minél hosszabb ideig képes legyen tartózkodni a szerek használatától.

A szerhasználathoz számtalan olyan inger és élmény társul az egyénben, amely képes a sóvárgást kiváltó kulcsingerként funkcionálni, és ezáltal szerfogyasztásra késztetni a szenvedélybeteget. Ilyen kulcsinger lehet többek között: a drogos társakkal vagy ivócimborákkal töltött szabadidő; a különböző társasági eseményeken való részvétel; a szerfogyasztáshoz kapcsolódó kellékek látványa; a nagyobb összegű pénzhez jutás; vagy olyan érzelmi állapotok, mint a szorongás, az unalom, a frusztráció, vagy éppen az intenzív öröm.

Habár a szakemberek többsége azt javasolja a szerhasználóknak, hogy egyszerűen kerüljék a sóvárgást kiváltó szituációkat, ez a tanács nem igazán életszerű, mivel számtalan olyan helyzet adódhat az ember életében, amelyet egyszerűen nem tud elkerülni.

A sóvárgáskezelési tréning alapja az a felismerés, hogy a valóságban a felépülőben lévő szenvedélybeteg óhatatlanul ki lesz téve a visszaesés veszélyével fenyegető különféle ingereknek. Ezért a megoldás nem más, mint azoknak a kondicionált válaszoknak a kioltása, amelyeket ezek a kulcsingerek kiválthatnak.

A sóvárgáskezelési tréning gyakorlatilag felvértezi a klienst a különböző kulcsingerekkel szemben. A rendszeres kezelések keretében egy kontrollált közeget teremtünk, amelyben ugyan megnyilvánulnak a releváns ingerek, de nincs lehetőség semmilyen szer fogyasztására. Ha pedig ezt az eljárást kellő számú alkalommal megismételjük, a többszöri megtapasztalás eredményeképpen fokozatosan kioltódik az egyes ingerekre adott kondicionált válasz, vagyis megszűnik a szerfogyasztás iránti tanult késztetés.

A szenvedélybetegségből való felépülés folyamata során az egyik legjelentősebb kihívást azoknak az egyén gondolataival, érzelmeivel és társas kapcsolataival összefüggő problémáknak a kezelése jelenti, amelyek megnövelhetik az alkalmi szerhasználat és a visszaesés kockázatát. Éppen ezért fontos, hogy a felépülőben lévő szenvedélybeteg képes legyen hatékonyan megbirkózni a felépülés során felmerülő problémákkal.

Az egyéni terápiás foglalkozások elején alkalmazott önmegfigyelési gyakorlatok célja elősegíteni azt, hogy a kliens a tanácsadó instrukciói nyomán beazonosítsa azokat a jellemző gondolatokat és érzéseket, amelyek a tapasztalatai szerint általában megelőzik, illetve követik a szerhasználatot.

Az egyéni terápiás foglalkozások keretében alkalmazott készségfejlesztő gyakorlatok elsősorban a szerhasználat veszélyével fenyegető helyzetek felismerésének elősegítésére és a nehezen kezelhető egyéni problémák felismerésének lehetővé tételére szolgálnak. Az egyes gyakorlatok emellett a sóvárgás kontrollálásában és a nemet mondás képességének megerősítésében is segítenek. A gyakorlásból fakadó felkészültség pedig képessé teszi a klienst arra, hogy megbirkózzon a felépülés során felmerülő problémákkal, és egyúttal magabiztosabbá is teszi őt.

A  tapasztalati tanulás elvén alapuló élménypedagógiai foglalkozások kiaknázzák a személyes fejlődés elősegítésére alkalmas különböző szabadidős tevékenységekben rejlő lehetőségeket, mégpedig annak érdekében, hogy az egyént kimozdítsák abból a kényelmi zónából, amelyben nem tud kialakulni a változáshoz és a fejlődéshez elengedhetetlen motiváció.

Bizonyos szabadidős tevékenységeket javasolunk, (például a túrázás, az akadálypályán és kötélpályán való mászás, vagy a vadvízi evezés)melyek több szempontból is jótékony hatással bírnak: a valós vagy vélt korlátok felismerésére való képesség fejlesztésén keresztül egyrészt javítják az ember önismeretét, növelik az önbizalmát, és elmélyítik a felelősségérzetét, másrészt fejlesztik a problémamegoldó képességét. Az ezekhez a tevékenységekhez szükséges alkalmazkodás pedig egyúttal hozzájárul a kapcsolatteremtő és a konfliktuskezelő képesség fejlődéséhez is, illetve rávilágít a megértés és a tolerancia jelentőségére.

Az általunk alkalmazott CENAPS modellre épülő visszaesés-megelőzési tréning egy olyan átfogó módszert kínál a felépülőben lévő szenvedélybetegek számára, amelynek segítségével a szerfüggőség felszámolására szolgáló kezelést követően el lehet kerülni, hogy ismét bekövetkezzen az alkohol- vagy drogfogyasztás.

A módszer elemei:

• Strukturált felépülési program kidolgozása
• Káros életviteli szokások kiértékelése
• A visszaesésre figyelmeztető jelek számbavétele
• A visszaesésre utaló problémák kezelésére szolgáló stratégiák megismerése
• Személyre szabott visszaesés-megelőzési terv kidolgozása

A szenvedélybetegek családjának általában meghatározó szerepe van a szenvedélybetegség kialakulásában, illetve abban, hogy a beteg nem tud leszokni az italról vagy a kábítószerről, következésképpen a szenvedélybetegség az egész család működését érintő stresszforrásként kezelendő.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a terápia során minden emberi és szakmai segítséget megadjunk klienseink hozzátartozóinak ahhoz, hogy az ő életük is rendeződhessen, így minden esetben arra bátorítjuk őket, hogy lehetőség szerint vállaljanak aktív szerepet szerettük felépülési programjában.

Családkezelési programunk keretében olyan oktató és segítő foglalkozásokat kínálunk a családtagoknak, amelyek egyrészt megismertetik az érintetteket a szenvedélybetegség és a családi viszonyok közötti összefüggésekkel, másrészt praktikus tanácsokkal szolgálnak a szerhasználattal összefüggő családi problémák kezelésére (Hozzátartozói program).