Álmodóknak és álmodozóknak

Bármilyen fantasztikus élményekben legyen is részünk az álmainkban, és bármilyen jólesik napközben mindenféléről ábrándozni, nem árt vigyáznunk, ha azt tapasztaljuk, hogy az álmok és az ábrándok kezdenek uralomra törni az elménkben és az életünkben. Ha ugyanis az életben megnyilvánuló jelenségek pontos észleléséhez szükséges mentális erőforrásainkat leköti az állandó fantáziálás, akkor bizony a valós dolgokhoz fűződő tapasztalataink meglehetősen szegényesek lesznek.

Ha a tapasztalati valóság nem a maga gazdagságában képeződik le a tudatban, akkor az körülbelül olyan, mint ha a moziban a vászon egyik felét valami kitakarná: valamit látunk ugyan, de a kép nem lesz teljes, és ezért közel sem olyan élményben lesz részünk, mint amilyenben lehetne.

Ez pedig azért sem szerencsés, mert ha egy adott élmény nem képes magával ragadni bennünket, akkor bizony hajlamosak lehetünk arra, hogy ne tulajdonítsunk neki olyan értéket, amellyel az valójában rendelkezik. Ennek persze nem sok jelentősége van akkor, ha csak egy filmről van szó (és legfeljebb nem érzünk magunkban késztetést arra, hogy újra megnézzük az adott filmet).

Amennyiben azonban maga az élet az, amelynek az egyes jeleneteit nem a maguk színes, szélesvásznú teljességében éljük meg, akkor annak bizony különösen súlyos következményei lehetnek.

Ha a boldogulásunkat segítő és az épülésünkre szolgáló pozitív élmények a tudatunkban nem kellően intenzíven képeződnek le, akkor fennáll a veszélye annak, hogy konkrétan lemaradunk életünk legjobb jeleneteiről. A film persze pörög tovább, de ha az élet apró örömeit a tudatos jelenlét hiánya miatt nem vagyunk képesek kellőképpen értékelni, és ezért nem érzünk magunkban motivációt azok ismételt megtapasztalására, akkor az is megeshet, hogy a tekintetünket elfordítjuk, és egy olyan vászonra vetjük, amelyen általunk izgalmasabbnak vélt dolgokat láthatunk. Habár az ábrándozás vagy a tudatmódosító szerek használata folytán elénk táruló világ tényleg fantasztikus lehet, közel sem olyan fantasztikus, mint az az Élet, amelyet éb(e)ren élhetünk.

Ábrándozni olykor-olykor persze lehet, és az ábrándozás különben sem annyira életveszélyes, mint alkoholt vagy kábítószert fogyasztani – de előbb-utóbb tényleg érdemes ráébredni arra, hogy, valójában csak éberen érdemes élni…

Egyetlen életemben éberségem és jelenlétem éltet!

Te felébredtél már?