Ha felépült szenvedélybetegként már egy ideje nem fogyasztunk alkoholt, és a józanság előnyeit élvezzük, akkor komoly kihívást jelenthet számunkra az, ha a környezetünkben élők továbbra is rendszeresen fogyasztanak alkoholt, vagy esetleg alkoholfüggők. Az alkoholfogyasztást nem mellőző szeretteink ugyanis általában nem jól kezelik azokat a változásokat, amelyek az életszemléletünkben és az életvitelünkben megmutatkoznak azután, hogy mi magunk felhagyunk az alkoholfogyasztással. Sokan bizony egyszerűen nem képesek elfogadni azt az „új” embert, akivé a józanságunknak köszönhetően váltunk.

Vajon mit lehet tenni, ha a szeretteink a szerfogyasztási szokásaikat illetően nincsenek szinkronban velünk? Hogyan lehet például megbirkózni azzal, ha mi már leszoktunk az ivásról, de a házastársunk még mindig az alkohol rabja? Ha pedig a párunknak esetleg nem is áll szándékában leállni az ivással, akkor a saját érdekünkben érdemes lehet-e felbontani a párkapcsolatot?
- Nem árt, ha a párkapcsolatunkat vagy a családi életünket érintő sorsfordító döntések meghozatalát megelőzik bizonyos lépések, amelyek segíthetnek abban, hogy józanok maradjunk, és jó döntést hozzunk.Gondoskodjunk róla, hogy az otthonunkban, illetve abban a közegben, amelyben rendszeresen mozgunk, semmilyen formában se legyen jelen az alkohol. Ez azért fontos, mert megkönnyíti az alkohol iránti sóvárgásnak a kontrollálását abban az esetben, ha a leszokás után alkalmanként még késztetést érzünk arra, hogy igyunk. Ez a késztetés ugyanis minden esetben csak egy átmeneti érzés – és ha nincs kéznél semmilyen alkohol, akkor kisebb a veszélye annak, hogy ténylegesen iszunk, mielőtt a késztetés elmúlna. Mindebből az következik, hogy a családban senki sem fogyaszthat alkoholt a jelenlétünkben. Ez a megkötés még azokra, a velünk egy háztartásban élő hozzátartozóinkra is vonatkozik, aki esetleg maguk is alkoholproblémával küzdenek.
- Vizsgáljuk meg, hogy az alkoholfüggőnek tekinthető szerettünk hogyan viszonyul a leszokás, illetve az absztinencia gondolatához. Tett-e már konkrét lépéseket a leszokás érdekében; esetleg a leszokásra való felkészülés fázisában van-e; egyáltalán fontolgatja-e a leszokást? Amennyiben válaszolni tudunk ezekre a kérdésekre, akkor azt is képesek leszünk felmérni, hogy milyen feladat, illetve milyen jellegű kihívás vár ránk abban az esetben, ha úgy döntünk, segítünk az alkoholfüggő szerettünknek leszokni az alkoholfogyasztásról.
- Bármilyen boldogsággal tölt is el bennünket a józanságunk, ügyeljünk arra, hogy a pozitív, akár eufórikus érzéseink ne homályosítsák el a tudatunkat, és ne gátoljanak minket az életünk szempontjából meghatározó helyezetek helyes értékelésében. Ennek megfelelően a fajsúlyos döntéseink meghozatala előtt érdemes lehet mások véleményét kikérnünk, és esetleg még szakember segítségét is igénybe vennünk annak érekében, hogy a megfelelő döntéshozatali készségre szert tehessünk. Talán nincs is fontosabb annál, mint egy nagy döntést alaposan megfontolni: az értékrendünkkel és a céljainkkal tisztában lenni, majd a lehetséges döntéseink potenciális előnyeit és hátrányait mérlegelni. Nem szerencsés viszont, ha a döntést addig halogatjuk, amíg olyan elviselhetetlenné nem válik számunkra a helyzet, hogy ne legyen más lehetőségünk, mint spontán dönteni (azután meg a kényszerből fakadó döntésünk negatív következményeit viselni).
Ha a szerfüggő szerettünk tanúja a talpra állásunknak, önkéntelenül is figyelmet fog fordítani a saját szerhasználati problémájára, és a viselkedésével egyértelműen reagál majd az életünkben megmutatkozó változásokra. Amennyiben szerencsések vagyunk, vagy ha képesek vagyunk befolyásolni a szerettünket, akkor a reakciója az lesz, hogy követ bennünket, és ő maga is a leszokás útjára lép. Ha viszont negatívan reagál a mi pozitív irányú változásainkra, akár az is előfordulhat, hogy megpróbál hátráltatni, illetve maga mellé visszarángatni minket.
Bármilyen hatással legyen is ránk az a szerettünk, aki még nem képes józan életet élni, fokozottan ügyeljünk arra, hogy mi magunk továbbra is józanok maradjunk – akár a józanság kezdeti eufórikus stádiumában vagyunk, akár lételemünkké vált már a józanság, és eufória helyett már „csak” egyfajta hétköznapi kiegyensúlyozottságot nyújt nekünk a józanságunk. Ha pedig sikerül józannak maradnunk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy olyan dolgokat is megvizsgáljunk, amelyek a párkapcsolatunk alapjait érintik. Ez azért fontos, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy olyan kapcsolatot akarunk-e megmenteni, amely épít bennünket, vagy egy olyat, amelyben inkább csak leépülünk (a harmónia hiánya, a meg nem értettség, a hiányérzet és hasonlók miatt).
Ne feledjük: az optimális párkapcsolatban a felek kölcsönösen inspirálják egymást, és felszínre hozzák a másik emberben rejlő értékeket. Ha – ezzel szemben – a mi párkapcsolatunk inkább romboló hatású, akkor valójában nem is csak azért lehet érdemes megfontolni a kapcsolat felbontását, hogy megőrizhessük a józanságunkat, hanem azért is, hogy továbbléphessünk, és egy olyan társra lelhessünk, aki mellett kiteljesedhetünk.
Semmi esetre se mondjunk le bizonyos alapvető szükségleteinkről:
- Fontos, hogy a párunkhoz biztonságosan kötődhessünk, mégpedig úgy, hogy közben önállóak is tudjunk maradni.
- Fontos, hogy a gondolatainkat és az érzéseinket bizalommal megoszthassuk a társunkkal – anélkül, hogy bármiféle reakciójától tartanunk kellene.
- Fontos, hogy a kapcsolatban a kölcsönös tisztelet mellett helye legyen egyfajta spontaneitásnak vagy játékosságnak is, amely színessé teheti a szürke hétköznapokat.
- Fontos, hogy kompetensnek, tehetségesnek, hasznosnak, értékesnek érezhessük magunkat, és az események elszenvedése helyett lehetőségünk legyen a dolgokat irányítani, illetve befolyásolni.
- Fontos, hogy képesek legyünk önkontrollt gyakorolni, és a testi-lelki késztetéseinket a kapcsolatunkból erőt merítve megfelelően kordában tartani.
Ha arra a megállapításra jutunk, hogy a párkapcsolatunk keretei között adott a lelki szükségleteink kielégítésének lehetősége, akkor érdemes minden erőfeszítést megtenni a kapcsolatunk rendezése érdekében.
Amennyiben a kapcsolatunk stabil alapokon áll, akkor is meg lehet menteni, ha a függőség már súlyos károkat tett benne!