Ha felépült szenvedélybetegként már egy ideje nem fogyasztunk alkoholt, és a józanság előnyeit élvezzük, akkor komoly kihívást jelenthet számunkra az, ha a környezetünkben élők továbbra is rendszeresen fogyasztanak alkoholt, vagy esetleg alkoholfüggők. Az alkoholfogyasztást nem mellőző szeretteink ugyanis általában nem jól kezelik azokat a változásokat, amelyek az életszemléletünkben és az életvitelünkben megmutatkoznak azután, hogy mi magunk felhagyunk az alkoholfogyasztással. Sokan bizony egyszerűen nem képesek elfogadni azt az „új” embert, akivé a józanságunknak köszönhetően váltunk.

Vajon mit lehet tenni, ha a szeretteink a szerfogyasztási szokásaikat illetően nincsenek szinkronban velünk? Hogyan lehet például megbirkózni azzal, ha mi már leszoktunk az ivásról, de a házastársunk még mindig az alkohol rabja? Ha pedig a párunknak esetleg nem is áll szándékában leállni az ivással, akkor a saját érdekünkben érdemes lehet-e felbontani a párkapcsolatot?

  1. Nem árt, ha a párkapcsolatunkat vagy a családi életünket érintő sorsfordító döntések meghozatalát megelőzik bizonyos lépések, amelyek segíthetnek abban, hogy józanok maradjunk, és jó döntést hozzunk.Gondoskodjunk róla, hogy az otthonunkban, illetve abban a közegben, amelyben rendszeresen mozgunk, semmilyen formában se legyen jelen az alkohol. Ez azért fontos, mert megkönnyíti az alkohol iránti sóvárgásnak a kontrollálását abban az esetben, ha a leszokás után alkalmanként még késztetést érzünk arra, hogy igyunk. Ez a késztetés ugyanis minden esetben csak egy átmeneti érzés – és ha nincs kéznél semmilyen alkohol, akkor kisebb a veszélye annak, hogy ténylegesen iszunk, mielőtt a késztetés elmúlna. Mindebből az következik, hogy a családban senki sem fogyaszthat alkoholt a jelenlétünkben. Ez a megkötés még azokra, a velünk egy háztartásban élő hozzátartozóinkra is vonatkozik, aki esetleg maguk is alkoholproblémával küzdenek.
  2. Vizsgáljuk meg, hogy az alkoholfüggőnek tekinthető szerettünk hogyan viszonyul a leszokás, illetve az absztinencia gondolatához. Tett-e már konkrét lépéseket a leszokás érdekében; esetleg a leszokásra való felkészülés fázisában van-e; egyáltalán fontolgatja-e a leszokást? Amennyiben válaszolni tudunk ezekre a kérdésekre, akkor azt is képesek leszünk felmérni, hogy milyen feladat, illetve milyen jellegű kihívás vár ránk abban az esetben, ha úgy döntünk, segítünk az alkoholfüggő szerettünknek leszokni az alkoholfogyasztásról.
  3. Bármilyen boldogsággal tölt is el bennünket a józanságunk, ügyeljünk arra, hogy a pozitív, akár eufórikus érzéseink ne homályosítsák el a tudatunkat, és ne gátoljanak minket az életünk szempontjából meghatározó helyezetek helyes értékelésében. Ennek megfelelően a fajsúlyos döntéseink meghozatala előtt érdemes lehet mások véleményét kikérnünk, és esetleg még szakember segítségét is igénybe vennünk annak érekében, hogy a megfelelő döntéshozatali készségre szert tehessünk. Talán nincs is fontosabb annál, mint egy nagy döntést alaposan megfontolni: az értékrendünkkel és a céljainkkal tisztában lenni, majd a lehetséges döntéseink potenciális előnyeit és hátrányait mérlegelni. Nem szerencsés viszont, ha a döntést addig halogatjuk, amíg olyan elviselhetetlenné nem válik számunkra a helyzet, hogy ne legyen más lehetőségünk, mint spontán dönteni (azután meg a kényszerből fakadó döntésünk negatív következményeit viselni).

Ha a szerfüggő szerettünk tanúja a talpra állásunknak, önkéntelenül is figyelmet fog fordítani a saját szerhasználati problémájára, és a viselkedésével egyértelműen reagál majd az életünkben megmutatkozó változásokra. Amennyiben szerencsések vagyunk, vagy ha képesek vagyunk befolyásolni a szerettünket, akkor a reakciója az lesz, hogy követ bennünket, és ő maga is a leszokás útjára lép. Ha viszont negatívan reagál a mi pozitív irányú változásainkra, akár az is előfordulhat, hogy megpróbál hátráltatni, illetve maga mellé visszarángatni minket.

Bármilyen hatással legyen is ránk az a szerettünk, aki még nem képes józan életet élni, fokozottan ügyeljünk arra, hogy mi magunk továbbra is józanok maradjunk – akár a józanság kezdeti eufórikus stádiumában vagyunk, akár lételemünkké vált már a józanság, és eufória helyett már „csak” egyfajta hétköznapi kiegyensúlyozottságot nyújt nekünk a józanságunk. Ha pedig sikerül józannak maradnunk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy olyan dolgokat is megvizsgáljunk, amelyek a párkapcsolatunk alapjait érintik. Ez azért fontos, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy olyan kapcsolatot akarunk-e megmenteni, amely épít bennünket, vagy egy olyat, amelyben inkább csak leépülünk (a harmónia hiánya, a meg nem értettség, a hiányérzet és hasonlók miatt).

Ne feledjük: az optimális párkapcsolatban a felek kölcsönösen inspirálják egymást, és felszínre hozzák a másik emberben rejlő értékeket. Ha – ezzel szemben – a mi párkapcsolatunk inkább romboló hatású, akkor valójában nem is csak azért lehet érdemes megfontolni a kapcsolat felbontását, hogy megőrizhessük a józanságunkat, hanem azért is, hogy továbbléphessünk, és egy olyan társra lelhessünk, aki mellett kiteljesedhetünk.

Semmi esetre se mondjunk le bizonyos alapvető szükségleteinkről:

  1.  Fontos, hogy a párunkhoz biztonságosan kötődhessünk, mégpedig úgy, hogy közben önállóak is tudjunk maradni.
  2. Fontos, hogy a gondolatainkat és az érzéseinket bizalommal megoszthassuk a társunkkal – anélkül, hogy bármiféle reakciójától tartanunk kellene.
  3. Fontos, hogy a kapcsolatban a kölcsönös tisztelet mellett helye legyen egyfajta spontaneitásnak vagy játékosságnak is, amely színessé teheti a szürke hétköznapokat.
  4. Fontos, hogy kompetensnek, tehetségesnek, hasznosnak, értékesnek érezhessük magunkat, és az események elszenvedése helyett lehetőségünk legyen a dolgokat irányítani, illetve befolyásolni.
  5. Fontos, hogy képesek legyünk önkontrollt gyakorolni, és a testi-lelki késztetéseinket a kapcsolatunkból erőt merítve megfelelően kordában tartani.

Ha arra a megállapításra jutunk, hogy a párkapcsolatunk keretei között adott a lelki szükségleteink kielégítésének lehetősége, akkor érdemes minden erőfeszítést megtenni a kapcsolatunk rendezése érdekében.

Amennyiben a kapcsolatunk stabil alapokon áll, akkor is meg lehet menteni, ha a függőség már súlyos károkat tett benne!