A keleti bölcsek szerint, az ember egyik legnagyobb gondja az, hogy nem mer, és nem is tud a jelenben lenni.
A jelenlét nem más, mint az éber figyelem. Azt jelenti, hogy mindent elfogadsz úgy, ahogy van az adott pillanatban. Nem küzdesz ellene, nem akarod megváltoztatni, hanem együtt vagy vele – azzal, ami éppen van, attól függetlenül, hogy az éppen milyen.
A jelenlétben megszűnik a jó és a rossz – nem minősíted a történést vagy az érzést, amely benned formálódik, hanem csak megfigyeled (és ezáltal megéled), majd elengeded.
Ha képes vagy erre, nem tapad rád semmilyen élmény, az sem, ami esetleg kellemetlen volt. Azáltal ugyanis, hogy tudatosan megéled, feloldódik a hatása – nincs energetikai lenyomata, amely a későbbiekben esetleg negatív hatással lehet rád.
Igen, kb. ilyen lehet teljesen szabadnak lenni. Persze nekünk, egyszerű halandóknak, átlagembereknek elég meredeknek tűnik a dolog. Elméletben ugyan talán még működhet is, de vajon hogyan lehet így élni mindennap és minden pillanatban?
Hát, gyakorolni érdemes…
Ezzel szemben a függő a jelenlétnek leginkább az ellenkezőjét gyakorolja: nem éli meg a jelent, hanem inkább azon kívül helyezi magát a kábulat révén; amikor pedig kezd visszatérni a jelenbe, megint elmenekül.
Az ember persze alapvetően kényelmes lény, és nem akar szenvedni. A szenvedés kerülésével azonban csak még több szenvedést okoz magának, mert ugyebár még ha mindent a szőnyeg alá seprünk is, attól egy nap még fel kell takarítanunk.
Szóval, ha legközelebb szomorú vagy, levert, dühös stb., merj jelen lenni!
Figyeld meg, milyen a légzésed, milyen testérzeteid vannak. Hol van benned feszültség, hol tapasztalsz lágyságot? Részletesen figyelj meg mindent!
Figyeld meg a gondolataid áramlását és az érzelmeid zűrzavarát. Maradj benne ebben a tapasztalásban, ne változtass semmin. Hagyd viszont, hogy tovaszálljon minden egyes gondolat, és ha nem szűnik meg benned a tudatodat elárasztó érzés, fogadd el, hogy most ez van, és kész.
Ennyi a gyakorlat. És működik! De az életed részévé kell válnia – nem elég egyszer megcsinálni.
Idővel, hidd el, élvezni fogod a jelenlét pillanatait, és nem lesz már okod menekülni.
Addig is kitartást!
