Egy szerfüggő szenvedélybeteg számára a józanná válás jóval több, mint a rendszeres szerhasználatról való leszokás – inkább egy kalandos utazással felérő életmódbeli változtatás. Habár önmagában már az is igen nagy lépés, ha elhatározzuk, hogy az életünkön változtatunk, nem árt tudnunk, hogy a változási folyamat során bizony jelentős kihívásokra számíthatunk. Ezekkel a kihívásokkal pedig csak akkor sikerülhet megbirkóznunk, ha kellően tudatosak és felkészültek vagyunk.

A tudatosság és a felkészültség már csak azért is fontos, mert amikor a rendszeres szerhasználattal felhagyunk, és azon fáradozunk, hogy a tartós józanság mellett elköteleződve egészséges életvitelt folytassunk, könnyen előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk, és elgondolkozunk azon, hogy egyáltalán helyes volt-e a döntés, amelyet az életünk megváltozatásával kapcsolatban meghoztunk. Az új életvitelünk ugyanis olyan ismeretlen kihívások elé állíthat bennünket, amelyekkel a korábbi életmódunk mellett gyakorlatilag nem kellett szembesülnünk. Ez a fajta kiszámíthatatlanság pedig nagyon könnyen tűnhet rosszabbnak, mint a kiszámíthatóság – még abban az esetben is, ha a régi, kiszámítható életvitelünkkel gyakorlatilag tönkretettük az életünket, illetve a környezetünkben élők életét. Ennek egyik oka valójában az, hogy egy szenvedélybetegségre hajlamos egyén számára általában rendkívül fontos az a fajta biztonságérzés, amely a kiszámíthatóságból fakad, illetve abból a rutinból, amely a megszokott módon való boldogulás (illetve sok esetben: vegetálás) kulcsa.

A józanná válás előnyeinek és kihívásainak tudatában akkor leszünk csak képesek a józanságban meglelni mindazt, amire vágyunk, ha gondoskodunk róla, hogy a józanná válásunk folyamatát céltudatosság, megtervezettség és folyamatos reflektálás jellemezze.

  1. Fogalmazzuk meg, hogy miért célunk a józanná válás, illetve milyen céllal akarunk józan életet élni.
  2. Tervezzük meg mindazokat a lépéseket, amelyeket a józanná válás érdekében megteszünk, illetve akkor megteszünk, ha a változás folyamatában kihívásokba, illetve nehézségekbe ütközünk.
  3. A józanná válás folyamata során, illetve amikor már józan életvitelt folytatunk, fordítsunk kellő időt arra, hogy a saját gondolatainkra, érzéseinkre és cselekedeteinkre tudatosan reflektáljunk, és megvizsgáljuk, hogy a bennünk zajló folyamatok és a megnyilvánulásaink mennyiben szolgálják a felépülésünket, illetve az épülésünket.

Amennyiben azt érezzük, hogy az erőfeszítéseink ellenére sem úgy alakulnak a dolgok az „új” életünkben, ahogyan szeretnénk, akkor két további dolgot is tehetünk:

  1. Tudatosítsuk magunkban mindazokat az előnyöket, amelyeket az életmódunk megváltoztatásából adódóan egyértelműen tapasztalunk.
  2. Forduljunk bizalommal azokhoz az embertársainkhoz, akiknek külső szemlélőként jobb rálátásuk lehet mindazokra a helyzetekre, amelyekben mi magunk a személyes érintettségünk folytán nem látunk tisztán.

Ha megfelelően élünk a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel, akkor az életünk megváltozása kedvező – és nem kedvezőtlen – hatást fog gyakorolni a gondolkodásunkra, az érzelmi működésünkre és a cselekedeteinkre egyaránt. Mindezek eredményeképpen pedig a személyiségünk akár olyan mértékben is fejlődhet, hogy az életünkben bizonyos szempontból egy teljesen új időszámítás kezdődhet.

Bizony eljön a józanná válásban az a pont, amikor már nem jelent kihívást számunkra a különféle szerek fogyasztásától való tartózkodás. Ilyenkor a függőség árnyékában élt régi életünk emlékét idéző hatások már nem zökkentenek ki bennünket az egészséges kerékvágásból, és már nem ébred bennünk semmiféle késztetés a múltbéli szokásaink gyakorlására. Ha azonban ezen a ponton beszüntetjük a józan életvitelünk fenntartására irányuló törekvéseket, akkor valójában kockára tesszük mindazt, amit addig elértünk. A szerfogyasztástól való tartózkodás ugyanis még nem jelenti azt, hogy minden feltétele biztosított annak, hogy – tartósan – józan és egészséges életet éljünk.

A józanná válás kezdeti szakaszában az absztinencia legnagyobb jelentősége valójában abban rejlik, hogy lehetőséget kínál azoknak a lelki tényezőknek, illetve esetleges lelki problémáknak az előtérbe helyezésére, amelyekkel feltétlenül érdemes foglalkozni, ha a függőségünk mélyebb gyökereit is fel szeretnénk tárni. Ha orvosolni szeretnénk azokat a problémákat, amelyek a függőségünk kialakulásának hátterében álltak, amikor szenvedélybetegek lettünk, sokkal nagyobb esélyünk vannak a sikerre abban az esetben, ha már absztinensek vagyunk, azaz nem szenvedünk a szerhasználattal járó tünetek miatt, és jól vagyunk.

Röviden:

  1.  Függőként a szenvedésnyomás arra késztet, hogy szakember segítségét kérjük a felépülésünk elősegítése érdekében.
  2. A terápiának köszönhetően stabilizálódik az állapotunk, és visszaszerezzük az életünk feletti kontrollt.
  3. A kontroll birtokában és a szenvedés hiányában vagy a) kellő figyelmet fordítunk önmagunkra, illetve a lelki problémáink megoldására, vagy b) alábbhagy bennünk az a fajta tudatosság, amely a józanságunk megőrzésének feltétele.

Talán nem kérdés, hogy az a) opció és a b) opció közül melyiket érdemes választanunk… Ha az első mellett döntünk, akkor nemcsak egy káros szenvedélytől szabadulunk meg, hanem egy egészséges élet lehetőségét is megteremtjük magunknak. Ezzel szemben, ha a második lehetőséggel élünk, akkor könnyen visszatérhetünk ahhoz az életünkhöz, amely nagy valószínűséggel nem az az élet, amelyről mindig is álmodoztunk.

Te melyik lehetőséget választod?