Amikor az egyik évszak a másikba hajlik, nemcsak arra nyílik lehetőségünk, hogy a természet változásával szembesüljünk, hanem arra is, hogy tudatosítsuk magunkban mindazokat a változásokat, amelyek a mindennapi életünket befolyásolják. Ez különösen is fontos abban az esetben, ha arra törekszünk, hogy leszokjunk a rendszeres szerhasználatról. A szenvedélybetegségből való felépülés egyik kulcsa ugyanis nem más, mint a változások megfelelő kezelése, illetve a változásokhoz való hatékony (és egészséges módon történő) alkalmazkodás.

Ha a változásokat csupán elszenvedjük, akkor a körülményeknek való kiszolgáltatottságunkból adódóan tévutakra sodorhat bennünk az élet, és könnyen szem elől téveszthetjük a célunkat, a józanságot. A változásokat éppen ezért nemcsak megtapasztalnunk, hanem kezelnünk is kell. Ehhez pedig alapvetően figyelemre és felkészültségre van szükségünk.

  1. Fordítsunk kellő figyelmet a várható és a váratlan változásokra egyaránt! Figyeljünk azokra a változásokra is, amelyeknek a bekövetkezése egy pontosan meghatározható jövőbeni eseményhez köthető, és azokra a változásokra is, amelyekre ugyan nem számítunk, de amelyeknek az előjelei valamilyen formában megmutatkoznak az életünkben.
  2. Készüljünk fel változásokra! Először is gondoljuk végig, hogyan általában hogyan is viszonyulunk a változáshoz: kizökkenteni vagy épp éltetni szokott bennünket a változás? Azután pedig a konkrét változásra fókuszálva, határozzuk meg azokat a lépéseket, amelyeket a változó helyzetünkhöz való alkalmazkodás érdekében tehetünk. Ha ugyanis felkészülünk a változásra, és tudatosan viselkedünk a képlékeny körülményeink között, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk mindahhoz, amihez szükséges. Ily módon gondoskodhatunk arról, hogy a változás ne hátráltasson, vagy ne csak hátráltasson bennünket a boldogulásban, hanem inkább lehetőségeket teremtsen, illetve segítsen bennünket.

Az is nagyon fontos, hogy ne csak a bennünket közvetlenül érintő változásokkal foglalkozzunk, hanem azokkal is, amik a szeretteink életében megmutatkoznak, hiszen a szeretetkötelékben ránk is jelentőssel hatással vannak mindazok a dolgok, amelyeket a másik ember átél. Tanúsítsunk hát kellő figyelmet a hozzátartozóink iránt – de ne csak figyeljünk rájuk, hanem beszélgessünk is velünk.

Amikor valakinek segíteni szeretnénk, nem elegendő a vele kapcsolatos saját elképzeléseinkre, illetve feltételezéseinkre hagyatkoznunk, hiszen azok alapján könnyen téves következtetésekre juthatunk. A másik ember fejébe akkor sem látunk bele, ha nagyon jó emberismerők vagyunk. Csakis akkor tudhatjuk meg, hogy miről mit gondol a másik, ha megosztja velünk a gondolatait. Éppen ezért olyan fontos egymással beszélgetni. Kizárólag a gondolatok kölcsönös megosztása az, ami lehetőséget teremt a változások kezeléséhez szükséges összhang kialakítására.

Higgyük el: a változás nemcsak kihívás, hanem lehetőség is!