Ha már absztinens vagyok, hogyan tudnék tartósan is józan maradni? Tíz hónapnyi józanság után ugyanis sajnos visszaestem…

A szerhasználatról való leszokás folyamata alapvetően három zónára tagolható. Az első zóna a Fejlődési zóna – az az időszak, amelyben az egyénben megfogalmazódik a leszokás gondolata, és amelyben az illető meg is teszi a szükséges lépéseket a leszokás érdekében. Amennyiben a Fejlődési zónában sikeresnek bizonyulnak az egyén leszokásra való törekvései, akkor megtörténik a tényleges talpra állás, és létrejön egy optimális állapot. Ebben az optimális állapotban, az ún. Optima-zónában, a talpra állt szenvedélybeteg már nem azzal foglalkozik, hogy hogyan hagyjon fel a szerhasználattal, illetve hogyan birkózzon meg a szerhasználati problémáival, hanem az általános életminőségének fenntartásán és javításán munkálkodik a teljes testi-lelki harmónia biztosítása érdekében.

Ha viszont ebből az optimális állapotból valamilyen tényező vagy helyzet kizökkenti az egyént, esetleg kialakulhat az ismételt szerhasználat kockázata, és előfordulhat, hogy az illető ténylegesen is szerhasználathoz folyamodik, aminek következtében pedig veszélybe kerülhet mindaz, amit a józanná válás útján mindaddig sikerült megvalósítania. Amikor valaki ilyen módon veszélyezteti a józanságát, akkor az állapotát tekintve átkerül a Veszélyzónába, amelyben gyakorlatilag a saját testi-lelki épségét veszélyezteti. Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy akár a tartós absztinencia ellenére is fennállhat a lehetősége annak, hogy az Optima-zónából átkerülünk a Veszélyzónába, akkor érdemes némi energiát fektetnünk mindazoknak a figyelmeztető jeleknek a feltérképezésébe, illetve tudatosításába, amelyeknek a kellő időben történő felismerésével és kezelésével képesek lehetünk megelőzni a veszélyt. Az is fontos ugyanakkor, hogy ha esetleg a Veszélyzónába kerülünk, akkor azt ne teljes kudarcként éljük meg, hanem inkább vizsgáljuk meg, hogy esetleg nem a figyelmünk lankadásának tulajdonítható-e a probléma, vagy annak, hogy talán nem mentek végbe az életünk minőségében mindazok a változások, amelyek révén tartósan is biztosítani tudjuk magunk számára az optimális állapotot abban az Optimazónában, amelyben a józanságot képesek vagyunk az élet egyik legnagyobb ajándékának tekinteni.

A szenvedélybetegségből való felépüléshez tehát a leszokás önmagában nem elegendő – az egész személyiségünk fejlesztésére is szükség van ahhoz, hogy teljes és tartós legyen a siker. Nagyon fontos tehát, hogy az Optima-zónában is folyamatosan törekedjünk a változásra és a fejlődésre, illetve mindazoknak a problémáknak a megoldására, amelyek megkeseríthetik az életünket. Ha ugyanis nem fektetünk kellő időt és energiát a függőségtől látszólag teljesen független gondjaink orvoslásába, akkor ezek a gondok nagyon könnyen veszélybe sodorhatnak bennünket, és esetleg szerfogyasztásra is késztethetnek. Amennyiben viszont esetleg a törekvéseink ellenére is visszaesünk, ne veszítsük el a hitünket, hanem erősítsük meg a józanság melletti elköteleződésünket, és ismét vegyük igénybe azokat a módszereket, illetve alkalmazzuk azokat a stratégiákat, amelyek segítségével a múltban már sikerült tartósan is józannak maradnunk.

A szenvedélybetegségből való felépülés szempontjából a komfortzónánál is optimálisabb állapotban lehetünk az Optima-zóna elnevezésű felépülési zónában, amelyben egyrészt élvezhetjük a józanságot eredményező személyes fejlődés gyümölcsét, másrészt távol tarthatjuk magunkat visszaesés, azaz az ismételt szerhasználat ránk leselkedő veszélyétől.