A motiváció az az éltető erő, amely a belülről fakadó vagy a külső hatásra ébredő gondolatok és az azokhoz társuló érzések nyomán cselekvésre ösztönzi az embert.

Fontos tudni:

  • A motiváltság nem temperamentum, jellem vagy személyiség függvénye, hanem szituációfüggő: bizonyos helyzetekben bizonyos dolgok cselekvésre ösztönözhetik az embert.
  • Intenzitását tekintve, a motiváltság nem állandó, hanem folyamatosan változó: bizonyos helyzetekben bizonyos dolgok változó fokú intenzitással ösztönözhetik cselekvésre az embert.

A motiváció tehát nem tekinthető sem adottnak, sem konstansnak, így senkitől sem lehet reálisan elvárni, hogy minden egyes élethelyzetben, illetve minden egyes dologra kellően motivált legyen. Ennek megfelelően a motivációra érdemesebb úgy tekinteni, mint egy olyan lehetőségre, amely ott szunnyad az ember pszichéjében, és arra vár, hogy felkeltsék, illetve kiaknázzák.

Habár a motiváció sok esetben belülről fakad, a legtöbbször valójában valamilyen külső hatásra alakul ki az emberben – különösképpen abban az esetben, ha olyan alapvető dolgokkal áll összefüggésben, mint a gondolkodásmódbeli, a viselkedésmódbeli vagy az életmódbeli változások. Ha ugyanis az egyén környezetében élők számára nehéz elviselni az illető szokásait, akkor az érintettek nagy valószínűséggel arra fogják ösztönözni a nehezen elviselhető személyt, hogy változtasson a szokásain.

Mint sok más káros szokás esetében, a szerfüggőséget fenntartó szokások megváltoztatásának folyamatát, illetve a rendszeres szerhasználatról való leszokás folyamatát is többnyire az egyén környezete indítja be, mégpedig azzal, hogy valamilyen formában nyomást gyakorol a szerfüggőre. Ha pedig a nyomás hatására ténylegesen bekövetkeznek a szükséges változások az egyén életében, akkor ideális esetben a külső kényszer idővel olyan belső motivációvá alakul át, amely azután megerősíti a változás és a leszokás melletti önkéntes elköteleződést az egyénben. Ezért lehetséges az, hogy az a változás, amelyet eleinte esetleg kényszerként él meg a szerfüggő, később természetessé, sőt kívánatossá válik számára.

A szenvedélybeteg felépülése érdekében tett első lépéseket tehát általában nem maga a beteg teszi meg, hanem azok a hozzátartozói vagy ismerősei, akik segíteni szeretnének neki, és megteremtik azokat a feltételeket, illetve körülményeket, amelyek kedvezőek a talpra állás szempontjából.

De miért is van az, hogy a szerfüggők nagy része külső ösztönzés hiányában inkább motiválatlan a leszokásra?

Annak, hogy miért vagyunk motiválatlanok a leszokásra, számtalan oka lehet. Elég, ha úgy érezzük, valójában semmi okunk sincs arra, hogy leszokjunk, vagy ha esetleg nem hiszünk abban, hogy képesek vagyunk leszokni és talpra állni. Persze az is meglehetősen demotiváló tud lenni, ha a környezetünkben élők valójában nem törődnek velünk, és vagy mindent elnéznek nekünk, vagy csak ítélkeznek felettünk.

Vajon hogyan lehet felébreszteni és fenntartatni magunkban vagy másokban a motivációt?

Hogyan lehet a függőség csapdájába esett énünket vagy a függő embertársunkat arra ösztönözni, hogy lépjen a leszokás útjára, és ne térjen le róla egészen addig, amíg a nagybetűs Józanság nem lesz a lételeme?

Van néhány olyan alapvető feltétel, amelynek az érvényesülése esetén hatékonyabbak és eredményesebbek lehetnek a motiváció felkeltésére és fenntartására irányuló törekvések az élet bármely területén, de különösképpen a szerfüggőségtől való megszabadulás elősegítése szempontjából. Az alábbi öt feltétel érvényesítése egy-egy olyan egyszerű stratégiaként is értelmezhető, amelynek az alkalmazása révén nemcsak a kellő motivációt biztosíthatjuk, hanem az önmagunkkal vagy másokkal való kapcsolatunk minőségét is javíthatjuk.

  • Megértés

Stratégia: Tegyük lehetővé, hogy az érintett azt érezze, megértik, elfogadják és megbecsülik őt, mégpedig anélkül, hogy bármiféle elvárásnak meg kellene felelnie.

Az ember akkor képes változni, ha azt érzi, hogy megértik és elfogadják őt, és a környezete nem erőlteti a változást. A szerfüggőség esetében a megértés természetesen nem azt jelenti, hogy a hozzátartozók jó szemmel nézik, hogy a szerhasználó károsítja az egészségét, illetve tönkreteszi az életét. A megértés sokkal inkább azoknak a lelki folyamatoknak a megismerésére és megértésére vonatkozik, amelyek szerhasználatra késztetik az illetőt. Hasonló jelentősége van ugyanakkor annak is, hogy maga a függő is tisztában legyen azzal, hogy a környezetében élők min mennek keresztül az ő problémája miatt. A megértés tehát valójában csak abban az esetben képes elősegíteni a leszokásra való motivációt, ha kölcsönös, azaz mind a környezet, mind pedig az érintett részéről megmutatkozik.

  • Ismeretszerzés

Stratégia: Gondoskodjunk róla, hogy az érintett megfelelő ismeretekre tehessen szert a probléma tárgyát képező dologgal kapcsolatban, de ne erőltessük az ismeretszerzést.

Az ember akkor képes változni, ha kellő mennyiségű, illetve kellő mélységű ismeretekkel rendelkezik életének azzal a vetületével kapcsolatban, amellyel összefüggésben a személyes változás szükségessé vált. Ennek megfelelően egy szerfüggőnek sokat segíthet, ha a saját szerhasználati problémájára vonatkozó ismereteit folyamatosan bővíti. Ily módon ugyanis megteremtheti annak a lehetőségét, hogy az ismeretei folytán idővel maga is eljusson a sorsfordító felismerésre: az életének jobbá tétele érdekében a szerhasználatról bizony le kell szoknia. Az effajta ismeretszerzést azonban nem szabad kötelezővé tenni az érintett számára. Emellett arra is érdemes ügyelni, hogy alkalmanként mindig csak annyi ismeret és olyan ismeret váljon hozzáférhetővé az illető számára, amelyet ténylegesen képes befogadni, illetve elsajátítani. Ennek megfelelően jóval hasznosabbak az időnként elejtett tudásmorzsák, mint a rendszeres kiselőadások vagy a folyamatos agymosás.  

  • Választás

Stratégia: Teremtsünk olyan körülményeket, amelyek több választási lehetőséget is kínálnak az érintett számára, és nem egyetlen egy dolgot tesznek kötelezővé.

Az ember akkor képes változni, ha lehetősége van meghatározni azt az irányt, amely irányban a változáshoz szükséges lépéseket megteheti. Éppen ezért fontos, hogy egy szerfüggőnek ne megmondják, hogy mit tegyen a leszokás érdekében, hanem felkínálják számára azokat a különféle lehetőségeket, amelyek közül választhat a leszokás előmozdítása céljából. Ebben az összefüggésben a választás lehetősége tehát nem korlátozódhat például arra, hogy az illető eldöntheti, a leszokáshoz igénybe vesz-e egy bizonyos típusú segítséget, vagy sem, hanem azt jelenti, hogy szabadon eldöntheti, melyik típusú segítséget veszi igénybe azok közül, amiket felajánlanak neki.

  • Önbizalom-erősítés

Stratégia: Növeljük az érintett önbizalmát, és tudatosítsuk benne, hogy igenis képes megtenni mindazt, ami a változáshoz szükséges.

Az ember akkor képes változni, ha ténylegesen hisz a változásra való képességében. Ebből adódóan az a szerfüggő, aki nem tartja magát elég okosnak vagy erősnek ahhoz, hogy le tudjon szokni a szerhasználatról, valószínűleg kísérletet sem fog tenni mindazokra a változtatásokra, amelyek a leszokáshoz szükségesek. Éppen ezért nagyon fontos tudatosítani az illetőben azokat az egyéni kompetenciáit, amelyek konkrétan kiaknázhatóak a leszokás érdekében. Nem azt kell hangsúlyozni tehát, hogy a leszokás milyen nehéz feladat, hanem azt, hogy az adott egyén valójában rendelkezik olyan képességekkel, amelyek alkalmassá teszik őt a feladat sikeres teljesítésére.

  • Megerősítés:

Stratégia: Jutalmazzuk pozitív megerősítéssel az érintett minden egyes erőfeszítését, amely pozitív irányú változást eredményez.

Az ember akkor képes változni, ha a pozitív változás irányába tett lépéseire pozitívan reagál a környezete. Ez azt jelenti, hogy egy szerfüggőnek akkor lesz jó esélye végigjárni a felépülés útját, ha a leszokás érdekében végrehajtott egyes tetteit mások elismerik, sőt jutalmazzák. A szerhasználatról való leszokás sikerének egyik titka ugyanis az, hogy a szerfüggő felismerje: többet nyer a leszokással, mint a szerfogyasztással. A józanságra törekvő szerhasználó környezetében élőknek tehát érdemes olyan pozitív élményekben részesítenie az illetőt az erőfeszítései jutalmaként, amelyek felülmúlják azokat a kellemes érzeteket, amelyekkel a szerhasználat kecsegtethet. Így lehet az illető elméjében a józanságot a lemondás fogalma helyett a jutalom fogalmával társítani.

A lényeg: a megértés tanúsítása, az ismeretek elsajátításának elősegítése, a választás lehetőségének biztosítása, az önbizalom megfelelő erősítése és a pozitív megerősítéssel való jutalmazás egytől egyig alkalmasak annak a fajta motivációnak a felkeltésére és a fenntartására, amely kulcsfontosságú a szerfüggőségtől való megszabadulás hatékony lehetővé tétele szempontjából. Érdemes tehát egy kicsit eltöprengenünk azon, hogy vajon mi magunk szoktunk-e élni ezekkel az eszközökkel, illetve ezeknek a stratégiáknak az alkalmazása révén képesek vagyunk-e önmagunk számára vagy a segítségünkre szoruló embertársunk számára megfelelő ösztönzéssel szolgálni a kihívást jelentő élethelyzetekben.