dr. J. Z. Sz.

Hosszú éveken át rendszeresen fogyasztottam alkoholt, s ezt sokáig nem gondoltam problémának. Oldotta a bennem lévő feszültséget, csökkentette a stresszt; emellett úgy véltem, hogy mindez jár nekem. Egyre többet ittam, sajnos már nem azért, hogy jól érezzem magam, hanem hogy ne érezzem magam rosszul. Alkoholfüggőségem – eleinte szűkebb, majd tágabb környezetem számára is – egyre nyilvánvalóbbá vált. Tudtam, hogy lépnem kell, végleg abba kell hagynom az ivást.

Többszöri sikertelen próbálkozás után jöttem rá az alapigazságra: Egyedül nem megy! Elindultam, – mint a mesebeli vándorlegény – „szerencsét próbálni”, s hamarosan rátaláltam arra a személyre, akit kerestem. Már az első találkozás is sosem feledhető élmény volt: nyílt tekintet, őszinte érdeklődés, biztonságot nyújtó elfogadás, magabiztos szakmai tudás – mindezek együtt s egyszerre, nem is csupán összeadódva, hanem hatványozódva.

Mintha a vándorlás során egy biztonságot, támogatást és újratöltődést nyújtó helyre – kunyhóba – érkeztem volna. Ahogy a terápiás folyamat során – hol rögösebb, hol simább úton – lépésről lépésre haladtunk előre, úgy tudtam meg egyre többet önmagamról, mélyült önismeretem, növekedett a saját magamba vetett hitem s erőm, javult a hangulatom, közérzetem, tűnt el a szorongásom, feszültségem – s mindez pótszer és gyógyszer nélkül! S mindvégig magam mellett tudva és érezve segítőm magabiztos szakmai tudását, mély emberségét, széles terápiás repertoárját - autogén tréning, imagináció, kognitív terápia, s még sorolhatnám.

Az utóbbi hónapok élménnyé, tartalmas, eseménydús idővé váltak számomra, és a velem-körülöttem élők számára is. Nehéz, küzdelmes időszak előtt állok, de elég erőt érzek magamban, hogy végigjárjam ezt az utat.

Köszönöm nektek Marianne és Dudits Józanság Programok!