Szabjuk meg a határokat!



Sokszor szót ejtettünk már arról, hogy miért is érdemes megértőbbnek és együttműködőbbnek lennünk a szenvedélybeteg hozzátartozónkkal. Az is nagyon fontos persze, hogy megszabjuk a határokat, különben könnyen megeshet, hogy az illető visszaél a kedvességünkkel, ami viszont senkinek sem jó.

Szóval, fektessük csak le azokat a bizonyos szabályokat!

Ha olyan emberrel van dolgunk, aki valóban változtatni akar az életén, először is mondjuk el neki, hogy segítünk neki megtenni a szükséges lépéseket, és szívesen felkeresünk vele egy szakembert.

Tudassuk vele, hogy támogatjuk a döntését, és tisztában vagyunk azzal, hogy a leszokás nem megy egyről a kettőre. De hívjuk fel a figyelmét arra is, hogy valóban el kell köteleznie magát a józanság mellett, ha azt szeretné, hogy az élete kiegyensúlyozott legyen.
Fontos megértetnünk vele, hogy egy csapat vagyunk, és nem ellene vagyunk, hanem mellette állunk. Magyarázzuk azonban el neki, mennyire fontos, hogy valóban megbízhassunk benne.

Éreztessük vele, hogy milyen fontos számunkra a személye, és közöljük vele, hogy mennyire szeretnénk, ha minden érintett (ő is, mi is, és mindenki a családban) teljes értékű életet élhetne; de azt is tudassuk vele, hogy mindehhez az kell, hogy mindenki támogassa a másikat. Kérjük tehát az ő támogatását is ahhoz, hogy mi magunk is önmagunk tudjunk maradni, és ne menjen rá az életünk arra, hogy ő érte aggódunk.

Ha pedig esetleg azt tapasztaljuk, hogy az illető megcsúszik, üljünk le vele beszélgetni, és türelmesen, de határozottan mondjuk el neki, milyen rosszul esik nekünk, hogy nem tartotta magát ahhoz, amiben megegyeztünk.

Közöljük vele, hogy bíztunk benne, és hogy továbbra is szeretnénk megbízni benne, de mivel nekünk is élnünk kell a saját életünket, csak akkor tudjuk támogatni, ha felelősséget vállal magáért.

Tudassuk vele, hogy amennyiben nem viselkedik felnőttként, annak következményei lesznek, és a továbbiakban nem fogjuk tudni támogatni.

Ha viszont olyan emberrel van dolgunk, aki egyáltalán nem akar változtatni az életén, akkor egy kicsit keményebben kell fellépnünk. Persze ez esetben is tudatnunk kell az illetővel, hogy szívesen segítünk neki, de arra is fel kell hívnunk a figyelmét, hogy ha ő maga nem hajlandó semmit sem tenni, akkor annak komoly következményei lehetnek: megvonjuk tőle a figyelmünket, szakítunk vele, feljelentjük, magára hagyjuk stb. – attól függően, hogy milyen súlyos vagy veszélyes az adott helyzet önmagára vagy másokra nézve.

Ne feledjük, hogy az együttműködésre nem hajlandó függő hozzátartozói maguk is könnyen belebetegedhetnek a függő különféle játszmáiba.

Ingyenes otthoni alkoholelvonó program