Adott egy helyzet, amely a megszokott elképzeléseink alapján különféle gondolatokat ébreszt bennünk, ezek a bejáratott gondolatok pedig automatikusan bizonyos érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk, illetve valamilyen viselkedésre késztetnek bennünket…
Lássunk két példát!
Péter gondolkodásmódja
Helyzet:
Péter sétál az utcán, és jön vele szembe egy barátja, aki azonban úgy elmegy Péter mellett, hogy tudomást sem vesz róla.
Gondolatok (Péter elképzelései azzal kapcsolatban, ami történt):
- Nem is köszönt nekem – biztos, nem kedvel.
- Nincsenek is igazi barátaim.
- Csak akkor keresnek a „barátaim”, ha akarnak tőlem valamit.
- Senkire se számíthatok.
Reakciók (Péter reakciója a helyzetre a helyzettel kapcsolatos gondolatai nyomán):
- Érzelmek: letörtség és depresszió
- Viselkedés: az emberek kerülése
Most nézzük meg ugyanezt a helyzetet egy másik ember szemszögéből!
Pál gondolkodásmódja
Helyzet:
Pál sétál az utcán, és jön vele szembe egy barátja, aki azonban úgy elmegy Pál mellett, hogy tudomást sem vesz róla.
Gondolatok (Pál elképzelései azzal kapcsolatban, ami történt):
- Biztos, véletlen, hogy nem vett észre.
- Elég gondterheltnek tűnt.
- Biztosan el volt merülve a gondolataiban.
- Remélem, minden rendben van vele.
Reakciók (Pál reakciója a helyzetre a helyzettel kapcsolatos gondolatai nyomán):
- Érzelmek: aggodalom
- Viselkedés: barát felkeresése, hogy kiderüljön, minden rendben van-e vele
Ez az egyszerű példa jól illusztrálja, hogy az életünket alapvetően meghatározza, miként gondolkodunk a különböző helyzetekről, eseményekről. Éppen ezért talán nem árt néha megkérdőjeleznünk az automatikus helyzetértékelésink helytállóságát…
