A függő nem csak magának okoz kárt, hanem a környezetében mindenkinek, és a betegségét saját magán kívül általában a párja és a gyermekei sínylik meg a legjobban. Habár az önálló életet kezdő gyermek felnőttként megszabadul a szülő függőségéből adódó mindennapos stressztől, a negatív tapasztalatok az egész életére rányomhatják a bélyegüket. Ennek megfelelően a függő szülők gyermekei esetében jellemzően tetten érhetőek bizonyos negatív személyiségjegyek és magatartásformák.
Lássuk, mik is lehetnek ezek…
- Úgy gondolják, nem méltóak arra, hogy jó életük legyen.
Gyermekként ahhoz szoknak hozzá, hogy rengeteg konfliktus, dráma zajlik körülöttük, és egy idő után a viharos élet lesz számukra a normális élet. Ez pedig azt eredményezi, hogy később is, amikor a dráma már nem része a hétköznapjaiknak, állandóan azt várják, hogy mikor „robban” valami. Így persze felnőttként sem tudják élvezni az életet, hisz folyton résen vannak.
- Kíméletlenül bírálják magukat.
A gyermekek gyakran azt hiszik, az ő hibájuk, ha a szülők elválnak, vagy ha balhé van otthon. Ez az önvádaskodás pedig fokozottan jellemző, ha szerfüggő szüleik vannak: „Biztos azért iszik, mert nem bír elviselni engem. Az én hibám!” – gondolják. Felnőttként pedig azután olyan dolgokért vállaljak magukra a felelősséget, amelyekért nem ők hibáztathatóak, és folyamatosan vádolják magukat.
- Fokozottan hűségesek, még akkor is, ha nem tartoznak hűséggel.
A magát vádoló gyermekből sok esetben olyan felnőtt lesz, akit folyamatosan gyötör a bűntudat, és aki hűséggel igyekszik fizetni azokért a sérelmekért, amelyekről tévesen azt feltételezi, hogy az ő számlájára írhatók. És mivel ezzel a környezetében általában sok ember visszaél, a hűséggel kompenzáló egyének folyamatosan kihasználva érzik magukat.
- Nehezen valósítják meg a céljaikat.
Aki megszokta, hogy folyton a problémás szüleire kell figyelnie, és állandóan meghúzza magát azért, hogy ne bosszantsa fel a szüleit, az megtanulja háttérbe szorítani a saját igényeit. Idővel pedig kénytelen azt tapasztalni, hogy a saját terveit, céljait és vágyait rendszeresen felülírja az, amit a másik ember akar.
- Úgy érzik, mások, mint a többiek, és beilleszkedési problémáik vannak.
Akinek nehéz gyermekkora volt, azt gyakran fokozott szégyenérzet jellemzi, és általában önmagánál különbnek tartja azokat, akiknek normális gyermekkora volt, illetve nehezebben illeszkedik be azok közé, akikről azt feltételezi, hogy normálisan élnek.
