Józannak maradni - Útmutató a visszaesés megelőzéséhez

Ez a könyv a visszaesésről szól – arról, hogy mi is az, illetve, ami még fontosabb, arról, hogy hogyan lehet megelőzni. A CENAPS kezelési modell alapján kidolgozott módszer részletes ismertetése.
Terence T. Gorski és Merlene Miller:

Józannak maradni
Útmutató a visszaesés megelőzéséhez


A CENAPS kezelési modell alapján kidolgozott módszer részletes ismertetése


Józannak maradni

Olvass bele! - Részletek a könyvből

Mindenki tisztában van azzal, hogy az alkoholizmus mennyire ártalmas az egészségre – egy olyan betegség, amely a beteg szervezetére, elméjére, érzelmeire és lelkére egyaránt káros hatással van, és természetéből fakadóan végzetes lehet. Habár az alkoholbetegség nem gyógyítható, kezelni igenis kezelhető. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elmúlt ötven évben alkoholisták százezreinek sikerült kordában tartania betegségét. Ezek az emberek teljes életet élnek, józanul és boldogan. Mindazonáltal sok alkoholista esetében az állapotjavulás – sajnálatos módon – csupán egy átmeneti időszakra korlátozódik, amely után a beteg rendszerint ismét inni kezd.

Ha a visszaesés jelenségének szemléltetése céljából a józanságot egy szobának tekintjük, elmondhatjuk, hogy a szoba ajtaján belépő alkoholistáknak általában mintegy fele marad bent végleg a szobában. A betegek egy jelentős hányada azonban csak rövidebb ideig tartózkodik ott, és akár több alkalommal is visszaesik, mielőtt képes lenne élete végéig józan maradni. Emellett találkozhatunk olyan szenvedélybetegekkel is, akik mintha egy forgóajtón keresztül lépnének be – újra meg újra – abba a bizonyos szobába. Ők azok, akik nemegyszer képesek hosszabb-rövidebb ideig józannak maradni, mígnem újra az italhoz nyúlnak, és esetleg bele is halnak betegségükbe.

Pályája kezdetén Terry Gorskinak olyan betegeken kellett segítenie, akik az orvosok szerint már a „végét járták”. Terry tisztában volt azzal, hogy a súlyos betegek némelyikének egészségét képtelenség helyreállítani, mivel az ivás következtében kialakult károsodás mértéke kizárja ennek lehetőségét. Ugyanakkor bízott abban, hogy némi segítséggel a súlyosabb állapotban lévő páciensek is képesek lehetnek a józan életvitel kialakítására, még ha ez nagyobb erőfeszítést is igényel részükről, mint a betegek többsége részéről általában. Így a fiatalember tizenöt évet töltött több ezer kórtörténet áttanulmányozásával. Olyan szerencsétlen helyzetű betegek eseteit vizsgálta (és vizsgálja ma is), akik a józansághoz vezető útról rendszeresen letérve újra és újra ivásnak adják a fejüket.

Ennek a munkának a gyümölcse a CENAPS visszaesés-megelőző modell, mely az Anonim Alkoholisták (AA) szövetségének alapelveit a szakkezelés elemeivel egyesítve útmutatást kínál a felépüléshez. Ahogy azt a módszer kidolgozója is vallja, ez az útmutató önmagában nem tekinthető újdonságnak, hiszen mindössze az AA elveire épülő felépülési programban rejlő bölcsességeket ötvözi az elmúlt néhány évtized kutatási eredményeivel.

Én személy szerint is hiszek a könyvben ismertetett módszerek hatékonyságában – olyannyira, hogy az itt felvázolt modell alapján Ashley néven egy teljes körű szolgáltatást nyújtó visszaesés-megelőző központot hoztunk létre szenvedélybetegek számára. Az intézet által kínált szolgáltatásokban tökéletes egységet képeznek a szaktanácsadásban, az orvosi kezelésben és az Anonim Alkoholisták tanításaiban rejlő lehetőségek.

Úgy vélem, ez a könyv – valamint a kísérő munkafüzet – olyan értékes információkkal szolgálhat az olvasó számára, amelyek adott esetben akár megmenthetik az életét. Arra kérem tehát az olvasót, akkor se adja fel a reményt, ha azt tapasztalja, hogy nem érti, vagy önállóan nem képes hasznosítani az olvasottakat, ugyanis számtalan kiváló kezelőközpont létezik, ahol segítséget kaphat a visszaesés megelőzésére szolgáló tervezés módszerének elsajátításához.

Be kell látnunk, hogy sajnálatos módon – erőfeszítéseink ellenére – mindig is lesznek olyanok, akik számára végzetesnek bizonyul ez a betegség. Ennek ellenére elfogadhatatlanul magas azoknak a száma, akik csak azért veszítik el életüket, mert nem tudjuk, hogyan birkózzunk meg a visszaesés jelenségével. Éppen ezért tekinthető jelentős előrelépésnek a visszaesés-megelőző tervezési módszer, mely ezreknek segíthet megszabadulni valamitől, ami korábban felért egy halálos ítélettel. Fontos tehát, hogy tudatosítsuk a visszaesésre hajlamos alkoholistákban, hogy ennek az új szemléleten alapuló hatékony módszernek köszönhetően valóban van számukra remény. Emellett itt az ideje, hogy megértessük a különböző kezelőintézetek üzemeltetőivel, hogy erkölcsi kötelességük legjobb tudásuk szerint arra törekedni, hogy meggyógyítsák a legsúlyosabb állapotban lévő alkoholbetegeket is. Úgy hiszem, ez a könyv jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy végre elkezdjünk azokon az embereken is segíteni, akiknek a helyzetét korábban reménytelennek ítéltük.

Joseph C. Martin

Megrendelem

Erről olvashatsz még - Tartalomjegyzék

I. A visszaesésről

II. A függőség
  • Függőséget okozó vegyi anyagok
  • A függőség mint betegség 
  • Az elvonás 
  • A szenvedélybetegség kórfolyamata 
  • Önáltatás 
  • A függőség körfolyamata 
  • A felépülés
III. Posztakut elvonási tünetek
  • A posztakut elvonás tünetei
  • A posztakut elvonás típusai 
  • A PAE tüneteinek kezelése
IV. A felépülés és a részleges felépülés
  • Kezelés előtti szakasz
  • Stabilizációs szakasz 
  • A felépülés korai szakasza 
  • A felépülés középső szakasza 
  • A felépülés kései szakasza 
  • Fenntartási szakasz 
  • Részleges felépülés
V. A felépüléssel és a visszaeséssel kapcsolatos tévhitek
  • Az alkohol- és drogfogyasztás felépülésben betöltött szerepével kapcsolatos tévhitek
  • A visszaesésre figyelmeztető jelekkel kapcsolatos tévhitek 
  • A motivációval kapcsolatos tévhitek 
  • A kezeléssel kapcsolatos tévhitek
VI. A visszaesés folyamata
  • A pótfüggőség szerepe a visszaesésben
  • A koffein szerepe a visszaesésben 
  • A kényszercselekvések szerepe a visszaesésben 
  • Pozitív levezetés kontra kényszercselekvés 
  • A visszaesés folyamata 
  • A tagadás és a józanság kapcsolata
VII. A visszaesés tünetegyüttese
  • A visszaesési folyamat megszakítása
  • A visszaesés szakaszai és a figyelmeztető jelek
VIII. Visszaesés-megelőző tervezés
  • Stabilizáció
  • Kiértékelés 
  • Ismeretszerzés 
  • Figyelmeztetőjel-azonosítás 
  • Figyelmeztetőjel-kezelés 
  • Leltárkészítés 
  • A felépülési program felülvizsgálata 
  • Fontos személyek bevonása 
  • Utókövetés
IX. A család szerepe a visszaesésben és annak kezelésében
  • Visszaesésre figyelmeztető jelek társfüggőség esetén
  • Visszaesés-megelőzés a családban
X. A visszaesés-megelőző önsegítő csoport
  • Gyűlésrend
Függelék
Irodalom



Megrendelem


I. fejezet - A visszaesésről

Ez a könyv a visszaesésről szól – arról, hogy mi is az, illetve (ami még fontosabb) arról, hogy hogyan lehet megelőzni. Megírásával az volt a fő szándékunk, hogy egyrészt megnyugtatással szolgáljunk az aggodalmaskodók számára, másrészt némi aggodalmat ébresszünk azokban, akik túlságosan is nyugodtak. Írásunk elsősorban azért nyújthat vigaszt a rászorulók számára, mert rávilágít arra, hogy a visszaesésre hajlamos egyének közül sokan általában különböző tévhitek áldozatai, és csak azért térnek vissza az alkoholfogyasztáshoz, mert egyszerűen nem tudják, hogyan előzzék meg a visszaesést. Ezek az emberek többnyire magukat okolják azért, hogy korábban nemegyszer visszaestek, és rendszerint reménytelen esetként könyvelik el önmagukat, miután nem tudják, mit tehetnének annak érdekében, hogy megelőzzék az újabb visszaesést. Mi némi reményt szeretnénk adni nekik, és a tévhiteket eloszlatva segítséget kívánunk nyújtani számukra abban, hogy a felépülés céljából olyan – helytálló ismeretekre épülő – terveket szőjenek maguknak, amelyek képesek őket kiemelni a többszöri visszaesésből fakadó reményvesztettség állapotából.

Természetesen nem áll szándékunkban felesleges aggodalmat ébreszteni azokban, akikben a már említett nyugodtság egészséges józansággal párosul, ugyanakkor a naivitásból fakadó nyugalommal jellemezhető embereket igenis nyugtalanítani szeretnénk egy kicsit. Ez utóbbi csoportba tartoznak ugyanis azok, akik azt hiszik, hogy amíg tartózkodnak az alkohol- vagy drogfogyasztástól, és „megjelennek” a terápiás foglalkozásokon, nem szükséges a visszaesés kérdésével foglalkozniuk. Ezek az emberek azonban nincsenek tisztában azzal, hogy a felépülés ennél jóval többet jelent, továbbá azt sem tudják, hogy sokan vannak, akik bár eljárnak a gyűlésekre, és nem isznak, mégsem tekinthetők józannak. Ez utóbbiak, jóllehet nem fogyasztanak alkoholt vagy kábítószert, a visszaesés szempontjából mégis erősen veszélyeztetettnek tekinthetők, még ha többségük ezt a feltételezést vissza is utasítja.

Az előzőekben részletezett jelenségekből kiindulva könyvünkben rá kívánunk mutatni arra, hogy a visszaesés megelőzésnek egyetlen módja a visszaesés lehetőségével való tényleges szembesülés a beteg részéről. A visszaesés egy meglehetősen összetett folyamat, melyet nem könnyű elmagyarázni. Számos olyan aspektusa van, amelyet feltétlenül meg kell érteni ahhoz, hogy valóban tisztán lássunk. Éppen ezért előfordulhat, hogy az olvasónak többször is el kell olvasnia a könyvet, hogy egyrészt valóban megértse azokat az alapelveket, amelyeket megkísérlünk elmagyarázni, másrészt képes legyen azokat a gyakorlatba is átültetni.

Mivel a témával kapcsolatos különböző kérdések egytől egyig azonos jelentőséggel bírnak, nem volt egyszerű eldönteni, hogy melyik kérdéskör tárgyalásával kezdjük könyvünket. Mindenesetre úgy ítéltük, hasznos lehet, ha az alábbiakban felvázoljuk, mire is számíthat az olvasó. Elsőként a szenvedélybetegség kérdését vizsgáljuk, mivel a visszaesés folyamatát lehetetlen megérteni anélkül, hogy ismernék magát a betegséget, amelybe visszaeshetünk. A visszaesés lehetőségével a függőség bármely fajtája esetében számolnunk kell. Habár a témában folytatott kutatások tetemes részét elsősorban az alkoholisták (az alkohol – mint „kábítószer” – által előidézett függőségben szenvedő egyének) körében végzett kísérletek képezik, egyre több bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy az alkoholbetegség esetében alkalmazott visszaesés-megelőző módszerek számos egyéb szenvedélybetegség esetében is hasznosíthatóak. Ebből kiindulva a továbbiakban az alkoholizmus, szerfüggőség, addikció és szenvedélybetegség kifejezéseket egymással felcserélhetőnek tekintjük. Hasonló megfontolásból az alkoholista, szerfüggőségben szenvedő személy, függő és szenvedélybeteg kifejezéseknek szintén azonos jelentést tulajdonítunk, és függőnek tekintjük többek között az alkoholfüggőket, illetve azokat a személyeket, akik különböző hangulatmódosító szerektől válnak függővé.

Ez a könyv elsősorban a felépülőben lévő szenvedélybetegeknek szól. Ugyanakkor úgy véljük, hogy írásunk azok számára is segítséget jelenthet, akik nem szenvednek – és soha nem is szenvedtek – semmilyen szenvedélybetegségben, és csupán egyéb vonatkozásban, pl. tanácsadóként vagy egy beteg hozzátartozójaként érintettek. A téma mélységeit feltárva a függőséget mint bio-pszicho-szociális betegséget vizsgáljuk. Értelmezésünk szerint ugyanis a függőség egy olyan, az életfolyamatokat érintő (biogén) betegség, amely egyben hatással van a lélek (psziché) állapotára és a társas (szociális) kapcsolatokra is.

Régóta ismeretes, hogy a szenvedélybetegeknél nemcsak a függőséget kiváltó szer használatakor tapasztalhatók abnormális reakciók, hanem akkor is, ha a függőségben szenvedő személy az adott szert NEM használja. Ennek ellenére a szenvedélybetegség szó hallatán legtöbbünk rendszerint csupán azokra a tünetekre gondol, amelyek a függőséget kiváltó anyag használatakor jelentkeznek, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy vannak olyan tünetek is, amelyeket az absztinencia, azaz a fogyasztástól való tartózkodás vált ki. Az ilyen józansággal összefüggő tünetek a felépülés folyamán bármikor jelentkezhetnek. A posztakut elvonási tüneteket tárgyaló fejezetben ezekről a szimptómákról még részletesen szólunk, továbbá bemutatjuk azokat a kezelési stratégiákat is, amelyekkel csökkenthető a tünetek kialakulásának kockázata.

A visszaesés megértéséhez és megelőzéséhez természetesen a felépülési folyamat alapos ismerete ugyancsak elengedhetetlen, mint ahogyan azt is tudni kell, hogy a felépülés mikor nem tekinthető teljesnek, csak részlegesnek. Éppen ezért részletesen ismertetjük a felépülési folyamat szabályos menetét, továbbá megvizsgáljuk, hogy mik azok a tényezők, amelyek bizonyos esetekben megakadályozzák, hogy a felépülés teljes legyen.

A fentieken túl azzal is tisztában kell lenni, hogy a visszaeséssel kapcsolatban számos tévhit él az emberekben. Az alábbiakban olyan téves nézeteket veszünk górcső alá, amelyek fokozhatják a visszaesés kockázatát. E tévhitek eloszlatásával rendszerint elősegíthetők a visszaesést eredményező magatartásformák megváltoztatására irányuló törekvések.

Sokan kizárólag azt tekintik visszaesésnek, ha a felépült beteg ismét fogyasztani kezdi a függőséget kiváltó szert. Természetesen az ismételt szerhasználat valóban visszaesésnek tekintendő, ugyanakkor az elmúlt években végzett kutatások ismeretében egyre többen ismerik fel a tényt, hogy a visszaesés folyamata már a függőséget kiváltó szer használata előtt beindul. Erről tanúskodik az a jelenség is, hogy a beteg italfogyasztás vagy szerhasználat nélkül is tanúsíthat rendellenes viselkedést: józan állapotban is elveszítheti ítélőképességét vagy önuralmát, ami egyúttal különféle testi és érzelmi problémákhoz is vezethet. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy bizonyos esetekben a józan állapotban jelentkező funkcionális zavar még a függőség kiújulása előtt kialakulhat, vagy éppen ahelyett jelenik meg.

A hagyományos értelmezés szerint tehát a visszaesés nem más, mint a szenvedélybetegség alkohol- vagy drogfogyasztásban megnyilvánuló kiújulása. A visszaesés folyamata azonban ennél lényegesen összetettebb, ugyanis részét képezi többek között minden olyan attitűd, illetve magatartásforma is, amely rendszeres szerhasználathoz vezethet. Így véleményünk szerint a visszaesés a felépüléshez vezető útról való letérésben nyilvánul meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha a beteg a felépülés során nehézségekbe ütközik, küszködik, vagy fájdalmat érez, akkor feltétlenül visszaesőben van. Mindössze annyit állítunk, hogy ha valaki nem szentel kellő figyelmet saját felépülésének, és nem teszi meg azokat a lépéseket, amelyek elősegíthetik talpra állását, akkor – még ha nem is tudatosan, de mindenképpen – a visszaesés felé veszi az irányt. Ebből az következik, hogy a visszaesés kockázata igen jelentős minden olyan esetben, amikor valaki megreked a részleges felépülés szintjén.

A szenvedélybetegségből való felépülés folyamata akkor veszi kezdetét, amikor a beteg felismeri és elfogadja azt a tényt, hogy számára semmilyen körülmények között sem lehetséges alkoholt vagy egyéb hangulatmódosító szereket biztonságos módon fogyasztani. Csakhogy a függőséget kiváltó szerek káros hatásainak felismerése önmagában még nem elegendő – fel is kell hagyni azok fogyasztásával.

A függőséget kiváltó szerek fogyasztásától való teljes tartózkodás az absztinencia. Azonban önmagában még az absztinencia sem elegendő a talpra álláshoz, mivel a szer fogyasztásától való tartózkodás a felépülési folyamatnak csupán a beindulását teszi lehetővé. Az absztinencia tehát nem más, mint a cél megvalósításához szükséges feltételek egyike, a helyes életvitel kialakításának lehetséges eszköze. A szerfüggőség nélküli, emberhez méltó élet kialakításához azonban ennél többre van szükség. A felépüléshez elengedhetetlen a függőség által okozott testi, lelki és életvitelbeli problémák helyrehozása, továbbá meg kell tanulni, hogyan lehet egészséges és teljes életet élni alkohol, kábítószer vagy a függőséggel összefüggő magatartásminták követése nélkül. A szenvedélybetegnek tehát el kell sajátítania az élet kihívásaival való megbirkózáshoz szükséges egészséges módszereket.

A visszaesés és a felépülés között értelemszerűen szoros összefüggés van. Ennek megfelelően a visszaesésre való hajlam megnyilvánulása természetes velejárója a felépülési folyamatnak, ezért nem kell szégyenkezni miatta. Ha azonban a visszaesésre való hajlammal nem foglalkozunk kellő nyíltsággal és őszinteséggel, akkor az felerősödhet, mint ahogy a sötétség leple alatt elszaporodik a penészgomba. A tisztánlátást és a helyes gondolkodást lehetővé tevő tiszta elmével azonban általában megfékezhető ez a káros hajlam.

A fentiekből következik, hogy a józan állapotban jelentkező tünetek jelentőségét nem szabad elhanyagolni. Ezek súlyosbodása ugyanis egy idő után funkcionális zavart idézhet elő a betegnél még akkor is, ha az illető nem iszik szeszes italt, vagy nem fogyaszt kábítószert. Az ilyen epizódot átélő józan beteget az Anonim Alkoholisták „száraz részeg”-nek nevezik. Könyvünkben ezeket a tüneteket a visszaesés szindrómájának tekintjük. Amikor a visszaesés tünetei már jelentős fájdalommal járnak, sok alkoholista szenvedései átmeneti enyhítése céljából ismét inni kezd, vagy kábítószert fogyaszt. Más betegek (habár nem fogyasztanak alkoholt) súlyos egészségi és életvitelbeli problémákkal küszködnek. Jó hír azonban, hogy a visszaesésre figyelmeztető jelek tudatosításával a visszaesés tüneteinek lefolyása még a súlyosabb szövődmények kialakulása előtt megszakítható. Ez a visszaesés-megelőző tervezés lényege.

A visszaesés megelőzésére szolgáló tervezéssel kapcsolatos tudnivalók a könyv nyolcadik fejezetében olvashatók. Kapható továbbá egy munkafüzet is, mely útmutatással szolgál a visszaesés-megelőző tervezés folyamatának megértéséhez, segítséget nyújtva az olvasó számára saját – személyre szabott – visszaesés-megelőző terve kidolgozásához.

Megrendelem